Első posztunk tárgya egy, a szomorú véget ért 1993-as Jégbolygó-invázióból megmenekült veterán Blacktron-pilóta általi berepülés közben elcsípett kémhajó.
A nyitott felépítés első pillantásra nem azt sugallja, hogy elődjeinél hatásosabban venné fel a küzdelmet az említett armageddon fő okaként elkönyvelhető komisz időjárási körülményekkel, de a látszat csal. A képeken még csak alapozóval kezelt piros panelek (később megkapják a végleges fekete-sárga színösszeállítást) hatékony hőburkot képeznek a gép teste körül, abszolút 0 foknál is kellemes szobahőmérsékletet biztosítva az egyfős legénység számára. Az észlelhetőséget ez, természetesen, nagyban megnöveli, de mivel kiépített bázispontokról való egy-két méteres magasságban végzett felderítő repülésekre tervezték, ennek csökkentése nem volt számottevő szempont.
A gép irányítása gondolathullámokkal történik, a pilóta sisakrostélyának belső fala komplett digitális műhorizontként funkcionál.
