A kertben bóklászva került a szemünk elé ez a természetes környezetében mára rendkívül ritkává lett pókszabású, holott már évmilliókkal ezelőtt honos volt e tájékon – igaz, mai formájában az anyja se ismerne rá. Újabban fellelt fosszíliák alapján a miocén kezdeti időszakában, a Parathetys (amelyből később levált a Pannon-tenger) lakójaként, még kb. 1,5-2 méteresen ez a faj volt az őscápák (Carcharodon megalodon) egyetlen természetes ellensége (ezen fosszíliák egyúttal bizonyítékai annak, hogy az óriáscápák az őskor tengereiben mindenhol fellelhetőek voltak.)
Egy ilyen ős-skorpiónak általában egy elejtett cápa elegendő táplálékot nyújtott egész életére. A zsákmányállatot a sekélyebb, parti vizeken, a tengeri üledékbe lapulva lepte meg, és erős farka végén lévő méregtövisével annak homloktájékára mért roppant pontos ütésével (művészi módon bemutatott példáját ennek a vadászati metódusnak megtekinthetjük az alábbi kisfilmrészletben) illetve ezzel egyidőben az áldozat testébe juttatott idegbénító hatású mérgével (Tetrodotoxin) terítette le. Utóbbit, a méreganyag lassú termelődése miatti takarékoskodás okán, a „védelmi készlet” megőrzéséért legtöbbször el is hagyták.
A Pannon-tenger létrejöttével, annak édesvízűvé válásával előbb kihaltak a táplálékául szolgáló fajok, majd később maga az élőközeg is eltűnt, így viszonylag gyors evolúciós átalakulásra volt kényszerítve. Ennek folyományaképpen ma már szinte meg sem lehet különböztetni a többi skorpiófajtól.
Elterjedése
Kizárólag a Kárpát-medence területén megtalálható, ott is csak 2655 méteres magasságig.
Megjelenése
Farkával és ollójával együtt mindig 14 bütyök hosszúságú, ettől a hossztól való eltérés nem kívánatos. Két erős, zöld színű, módosult, ollóban végződő csáprágója van. Ezekkel ragadja meg zsákmányát, illetve tapogatószervként is használja, kiegészítve ezzel az ollók alatt található érzékeny bajuszokat, és az állrész alatti puha testfelületet, amely gazdag érzőszálakban. Az érzőszálak mentén számos Pacini-féle testecske van, sok pedig Meissner-féle testecskékben végződik.
Szájszervei aprók, emiatt a legtöbb táplálékát kénytelen feldarabolni elfogyasztásuk előtt.
Az állatnak pár lába van, amikből a leghátsó pár elcsökevényesedett. Szelvényes potroh alkotja a lecsapott végű farkat a rejtett, támadáskor vagy védekezéskor előpattanó méregtüskével.
Szaporodása
Az ivarérettséget 120-132 hónapos korban éri el, mentálisan ennél jóval korábban. A párzási időszak egész évben tart. A „vemhesség” ideje legfeljebb 9 hónap. A nőstény elevenszülő, az utódok teljes kifejlettségükig 7-8 alkalommal kapnak bírósági idézést. A nőstény egyszerre több utódot is „szülhet”, ezek világrajöttük után nyomban anyjuk hátára másznak.
Életmódja
Magányos lény, délelőtt nagyon ritkán mozdul, de kora délutántól is inkább a sötét, eldugottabb, nyugodt helyeket kedveli. A levegő magasabb alkoholgőz-tartalma mellett átmenetileg felélénkül. Tápláléka fiatal korában hamburger, pizza és különböző gyors készételek, majd a szülőkről való leválás után szegényesebb étrendre tér. A pultoslánynak nem árt a szúrása, de egyébként is inkább ártalmatlan. Az állat elérheti a nyugdíjaskort is, a rokkantnyugdíjas kort pedig minden esetben.
Forrás:
Jaroslav Hašek: A nagy Brehm, 1899
